Balatonkék




















































Helló Mindenki, hogy vagytok? Már 10 napja vagyunk úton, folyamatosan. Voltunk erdőben, vízparton, a szőlőben. Volt ősz és szélvihar és hideg eső és lágy szél és napsütés. Vattacukor színű esték a Balaton parton vattacukor színű holddal. Pont olyan mind a sümegi ribizli sör…. Azt hiszem ez most igazi nyaralás volt nekünk, mindennek, amit szeretünk. A Szent György kápolnával, Káli medencével, Oszi bácsival és a Várkávézóval. Á felfedezőkről olvas, és én esténként besegítek neki. A fiúk pedig naphosszat fürdenek és csúszdáznak. Mi tényleg pihenünk, olvasunk és sétálunk, annyira kellett már ez.
A hegy csendje és nyugalma mindig meglep. A szőlősorok közt felvezető ösvényt a kukoricásig másszuk. Ez itt az őzek és vaddisznók játszótere, bár még nem lakmároztak idén. Annak a végéből pedig kezdődik az erdő. Hús és hívogató mindig minden évszakban.  A lankákon nyújtóznak a szőlőkacsok kapaszkodó után kutatva. Előttünk Hévíz jobbra pedig a Balaton csücske. A csendet néha-néha a szőlőművelők köszönése zavarja. Az út mellett egymást érik az apró nyaralók. Van bazalt falú és vályog. Kerekablakos, spalettás, szögletes, kerek, egyszintes és emeletes. A kertekben diófák és szelídgesztenyék sorakoznak. Minden pillanata az ittlétünknek olyan privát, nagyon szeretem, amikor egy lélek sincs körülöttünk.
Esténként a vitorlásokat nézzük, ahogy a balatonkék vízen úsznak kifelé a vízre.  Minden olyan csendes és nyugodt. Valahogy a hideg balatoni napok mindig jobbak. A strandon nincsen egy lélek sem, nincsenek tolakodó törölközőhalmos és kiabálás. A kacsák és a hattyúk fürdenek csak. Igazi töltődésre alkalmas idő. Csak ülök a padon és nézem a hideg vizet. Kék, rózsaszín, lila, rózsaszín, kék pont ezek vannak előttem, a víztől az égig. Gyorsan elő kapom a moleskinemet és gyorsan csinálok egy vázlatot, majd egyszer lesz belőle egy aquvarell vagy bármi.
Én pedig egy másik úton vagyok. A készülődés útján, a változás útján. Új dolgokat próbálok ki és vannak dolgok, amiket lezárok. Néha el kell veszteni dolgokat és embereket, hogy majd újra rájuk találhass, de nagyon jól van ez így még akkor is, ha a legnagyobb csatákat pont emiatt vívja bennünk az, amit érzünk és, amit tudunk. Ti mit csináltok mostanában?