Szamócahold, Napforduló, Varázslat































































Meleg van….A fiúk imádják.. a napok nagy részét a teraszon töltik. Fürdenek, locsolnak és locsolnak .  Festenek, gyurmáznak. Ábel segít a kertben és locsol és locsol addig, amíg nem lesz szivárvány. Csigát gyűjtenek és bogarat simogatnak és madarakat kémlelnek. Én pedig próbálok mindent megtenni, hogy jól érezzék magukat. Szépen játszanak, én pedig a nagy székben pihenek és olvasok, varrok.

András már nem csak könyvezik, hanem felolvas a kedvenc játékainak (persze a saját kis nyelvén, egy kis magyarral keverve, a lényeg, hogy a  plüssök értik). Nagy hévvel és átérzéssel mutogatja a könyven a történetet . A babái pedig nevetnek , megsimogatják és meg is ölelik egymást. Hihetetlen látvány számunkra… Nekem a legviccesebb, amikor Lola és Charlie  hallgatja a saját meséjét.

A héten elkezdtünk aktívan köszönni. Már régebben megtanultak lekezelni, férfiak között ez “rettenetesen” fontos. A kedvencük most a: - Szia! Mindenhol és bármikor. Az ebédnél az asztalnál ülve, hol jobbról, hol balról kapom a sziákat. Mindenféle hanglejtésben. Hosszan és takarékos röviden és viccesen, de a kedvencem az mikor András dorombolóan mondja….. A másik nagy kedvenc a csiga. Ábel folyamatosan keresi a csigákat a szukulensek között, és amikor talál egyet, csak figyeli és figyeli. Minden apró porcikájával, mint valami tudós, aki éppen most fedezett fel valamilyen új fajt. A székből nézem és csodálom, az ő csodáját. Lenyűgözve fedezem fel vele újra a világot, amis számára igazán csak most kezd kinyílni. Annyit tanulok tőle és róla. Alázattal figyelem őt a könyvem teteje felett kukucskálva. Lenyűgözve minden pillanatban.

A múlt évi nyarat főleg bent töltöttük. Szerintem ezért is próbálunk idén minél többet kinn lenni és minél több nyári dolgot kipróbálni. A levenduláink ontják a virágokat és bár eddig  nem voltam nagy levendula fogyasztó idén két recepttel is kísérleteztem, addig amíg nem lett tökéletes és kevésbé szappan ízű. Az egyik a levendulás mentaszörp a másik pedig a Le fondant au chocolat de Pierre Hermé. Mind a kettő hatalma sikert aratott olyan emberek között is, akik kifejezetten utálják a levendulát. Ígérem egyiknek sincsen szappan íze. A recepteket lent találjátok.

Mit olvasok? Doris Lessig a Fű dalol. Valahogy ebben a melegben erre vágytam.(Aki még nem olvasta az most ugorjon egy bekezdést.) A fű dalol. Apró egyre jobban égő kis szálai egyre erősebb és nagyobb hullámként öntik el a napégette tájat. A robaja egyre hangosabb és egyre kibírhatatlanabb. Valahogy Lessingnek mindig is megvolt az a tehetsége, hogy a téged is a történetbe helyez egy nagyítóval a kezedben és lassan, de aprólékosan vezessen közben a történetben. Ebben a történetben ez egy plusz rétegeget ad. Pont olyan, mint a legmelegebb nyári nap. Amikor már reggel érzed, hogy ma lesz a nap, amikor feladod magad, a hőségnek.  A sorokat olvasva szinte magadon érzed a kibírhatatlan hőség fullasztó nyomását. A meleg napok égető csendjét. Amikor csak a fű dalol. A magányt és a tehetetlenséget, amivel a szereplők nem tudnak megbirkózni sem elmenekülni tőle.  A várakozást, vágyat az eső és élet fellé. Mindezt a meleggel, mint metaforával szemléltetve. Bármikor olvasom újra, még hónapokkal utána is a hatása alatt vagyok.

A városban egyre kevesebbet vagyunk, de már alig várom, hogy legyen egy hűvösebb nap amikor belevethetjük magunkat a zegzugos utcákba és parkozhatunk. A Dunához sem jutottunk el mostanság, bár ezt annyira nem  is bánom , hiszen egyre zsúfoltabb és zajosabb minden délután lent a parton. 

Varázslatos volt ez a pár nap, remélem nektek is! Történelmi pillanatokat élünk, ami sok várakozással kérdéssel tölt el minket. Ha nyugtalan a szívem imádkozok és dolgozok, mert a mamám szerint a jó ember mindig talál magának valamit amit tehet. Sokat gondolok rátok is és mindenkit ölelek.

Levendulás Menta szörp

3 bögre mentalevél
1 kg cukor
2 l víz
2 citrom
5 dkg citromsav
1 db friss levendula szár

A mentát jól megmosom a felkarikázott citrommal egy napig hűvös helyen áztatom. Másnap a cukorral és citromsavval felforralom, szűrve üvegekbe töltöm és dunsztba teszem. Jó sok jéggel, mentalevéllel tálalom és a levendulát csak a végén rakom bele. Lágyan lehet csak érezni az ízét.

Le fondant au chocolat de Pierre Hermé levendulával

200 g étcsokoládé (70%-os)
200 g vaj
1 bögre cukor
4 db tojás
6 csepp 100%- os tisztaságú dörgicsei levendula olaj
6 kanál tejszín


 A sütőt 180 fokra állítom légkeverésen. A vajat és a csokit vízgőz felett megolvasztom. A tojásokat két tálba szétválasztom. A sárgájához fél bögre cukrot adok és habosra verem. A fehérjét  addig verem a mixerrel, amíg puha csúcsokat nem tudok húzni a keverővel ekkor rakom bele a cukrot és addig dolgozok vele még olyan csúcsokat nem tudok húzni a habverőmmel amik megállnak. A tojássárgájába lassan beleforgatom a csokis vajat majd 2 kanál fehérjével lazítom és ezután keverem csak a fehérjével. A levendulaolajat csak a végén rakom bele. Az egészet egy kivajazott  és bekakaózott formába öntöm ezt pedig egy sütőpapírral letakart tepsire teszem, és így rakom a sütőbe. 50 percig sütöm. Az utolsó 10 percet nyitott ajtóval szárítom a tetejét , mert szeretem, ha egy kicsit ropogós Amikor kiveszem összeesik és bereped a teteje akkor jó a süti, ha ez megtörténik! Hagyni kell kihűlni majd egy nagy kanál cukrozatlan felvert tejszínnel tálalom a szeleteket.