Gyere Nézz Körül Nálam!

A tegnapi kicsit borongós bejegyzés után most egy vidámat hoztam nektek! Egy kis werk arról, hogy hol is készülnek a bejegyzések. Arra invitállak benneteket, hogy pár percre nézzetek be hozzám. Ez itt a kis dolgozósarkom. Itt ülve írok, editálok, olvasok és felkutatok. Nem tartok rajta sok mindent, csak azt, amit tényleg szeretek, azt, amit szívesen látok és inspirál munka közben, vagy ahhoz kell, hogy haladjak.

Az asztalom most éppen egy szükségmegoldás, szeretem, hogy sok hely van rajta és kényelmes, viszont a színével nem tudtam eddig megbarátkozni, úgyhogy remélhetőleg hamarosan fehérre változik. A kis polcomat viszont nagyon szeretem. Pontosan akkora, hogy még elférjen rajta a megfelelő mennyiségű munkához kellő, vagy munkában inspiráló dolog, de ne legyen zsúfolt.

Az íráshoz rajzoláshoz témák szerint válogatott jegyzetfüzeteket, naplókat tarok, mindegyikben van egy toll csak, hogy azonnal le tudjam jegyezni azt, amit szeretnék akkor, amikor kell. Ha úton vagyunk, akkor a telefonomra rögzítem, vagy a Notes app-ba írom a gondolatokat.

Mostanában –szerintem csak a tavasz teszi…- élek-halok a friss világos színekért, úgyhogy ezzel veszem most körül magam. Azt hiszem ez most, így lesz egy ideig, mert minden nappal egyre jobban otthon érzem magam köztük és én nem tudok ellenállni.

Az asztalomon mindig van valamilyen csoki, most éppen mentolos csoki, és innivaló. Általában víz vagy light kóla. A csokit mindig úgy választom, hogy a csomagolása is különleges legyen. Ezeket akkor vetem be, amikor egy kicsi energiára van, szükségem írás közben vagy csak pihennék egy kicsit.

A polcokon ülő nyulak és őzikék pedig súgni szoktak… amikor elakadok. Nem, nincs kedvencem mindegyiket, úgy és azért szeretem, ahogy van. A két szürke nyuszi ruháját én magam készítettem, még a nyakláncot is.

Van három kakukktojás is. A fényképalbum és a képeslap, amit Flórától kaptam a karácsonyi cserebere alkalmával. Azóta is imádom. A harmadik pedig a naptár, amit tavalyelőtt kaptam Modesztától karácsonyra… gyönyörű fényképekkel, amiket ő készített, remélem idén lesz, majd új addig ezeket nézem, miközben írok.

Arról, hogy hogyan dolgozok itthon, még készülök egy bejegyzéssel. A héten a Maison blogban is ez volt az egyik poszt témája és nagyon tetszett, ahogyan Andi összefoglalta a saját szemszögéből és tapasztalataival azt, hogy ő hogyan is teszi mindezt. Most pedig búcsúzom mára. Ha esetleg bármi megtetszett nálam lent megtalálod a listát a lelőhelyekről.

Fehér poc IKEA

Jegyzetfüzetek Cath Kidston

Naplók DaybyDay

Jegesmedve csipeszek Tiger

Mentolos csoki Tesco Finest

Fa csillagok Kik

Őzikék Schleich

Őzike (nagy) Tiger

Szürke nyuszik Calico Critters

Nyuszis doboz Belle & Bo

Olló Etsy

Fotóalbum és képeslap Pink and Papergift

A Kettőnk Titka

Ah, valaki a héten, szíven talált. Csak egy kis kommenttel. Vakalaki olyan, aki soha nem szokott kommentezni, írt. Kerek lágy mondatokba öltve egy kérést, ami a pontosan emlékszem az volt, hogy írjak többször, mert úgy tűnik, én jobban veszem az anyaság nehézségeit két fiúval, mint ő eggyel. Bevallom, ez az egy ritka pillanat többet ért nekem, mint egy falat kenyér. A kettőnk titka ki ő, mert bármelyikünk lehetne. Bármelyik kisgyerekes nő lehetne. Azóta is ezen rágódóm, ennek az igazságán rágódom, mert én is fáradtan ébredek a reggel füstszerű fényeire, meg arra, hogy az egyik fiam a kiságyban fekve a sziréna hangját utánozza, a másik pedig a fejére húzza a macit, mert neki kijár még 30 perc amíg az ágyban lévő összes barátját (három darab plüss) elringatja szeretgeti, simogatja. A napjaim sokszor monotonok, ugyanazokkal az ízekkel, zajokkal, mesékkel,és bevallom, szoktam arról álmodozni, hogy fél napra is akár csak magammal foglakozhatok, vagy hogy ne érezzem azt, hogy két éve minden nap hétfő van… mindennap. Személyes reménytelenségben arra, hogy valaha kiszabadulok anélkül, hogy folyamatos lelkiismeret furdalásom lenne. A napok telnek, és a feladatok gyűlnek és én minden nap az árral eszemben úszok, minden nap megígérem magamnak, hogy végre ma lesz az a nap, amikor utolérem magamat… és minden nap végére az ígéret egy mély kútba esik. Most már az is haladás, ha végre egy listába összehozom a teendőket, amik beteljesületlen elírt valójukat élik a papíron: az asztal teljes letakarítása, bundázás, fagyi evés, délutáni alvás, válaszolni az emailekre, válaszolni a kommentekre…..

Vannak olyan napjaim, amikor hihetetlen értelmetlenséget látok, minden mosogatásban, padlótörlésben, és minden más feladatban és mélyre nézek a keserű poharam aljára. Mert igen is van, amikor nem tudunk tapsra boldogok, lenni. Persze vannak apró boldogságtabletták, (egy szép dolog, beszélgetés egy baráttal, futás, fagyi, varrás) amik mindezt feledtetik, de fontos, hogy ezek mennyire igazak. Mennyire igazi az örömünk. A mamám most azt mondaná: - Ne e neked Magda! Majd megjegyezné, hogy egy nő egyedül van, ha van párja, akkor is egyedül van. A mamámnak igaza van, de nem a nő van egyedül, hanem az ember legyen az férfi vagy nő. A napi feladatokban, amikor fáradtan ügyetlenül botorkálunk, és nem látjuk az alagútvégét, amikor nem menekülhetünk a hétköznapok fáradt kenyér ízű monotonságból a nehéz a felelősséget cipelni. Habár ezek az érzések csupán pillanatnyiak, képesek az embert a legsötétebb helyekre vakumként szippantani. Napokon át kellemetlen utóízzel a szánkban hagyva minket. Nehéz ezzel szembesülni, mert a boldogság, fitt csajok, életszeretet, boldog arcok, boldog anyák világában élünk. Sokszor kérdezem magamtól, hogyan lehet az , hogy egészséges gyerekeim vannak- és nem kell valami nagyobb baj miatt aggódnom- mégis miért érzem ezt a belső szomorúságot, félelmet ürességet, egyedüliséget és legfőképpen elégedetlenséget az életemmel? A válasz az anyaságban rejlik. Amióta anya vagyok az érzéseim a legekbe tornászták magukat. Minden röpke pillanatban, amikor a gyermekeim örömet szereznek egyre intenzívebb örömöt élek át. Minden megtett lépésben, amikor a venyige lábaikkal kotornak a folyosón, az apró fogakkal kerített mosolyokban, abban, amikor ők tanítnak: játszani, nevetni, türelmesnek lenni, bölcsnek lenni, jól élni egyre jobban elveszek az öröm tökéletes végtelenségében. Most már csak ebben a két pólusban funkcionálok. Mert néha jól esne, csak lenni, magammal törődni és egyedül lenni mosolytalan arccal és átengedni magam a mindennapok szenvedésének és elvárni, hogy valaki engem vigasztaljon, valaki velem törődjön. Ilyenkor mindig megkérdezem magamtól mennyire jogos ez a vágy? Mert miután szülők leszünk, már igazán nem leszünk „senki” gyermeke, úgy, mint azelőtt és ezzel meg kell tanulni együtt élni, felnőtt módon. Valahogy mégsem tudom elhessegetni őket, hiszen bármennyire erős is vagyok a hétköznapok ködös csalódásai és vágyakozásai tépázzák minden lélegzetemet.

Hogyan adjam át magam teljesen, amikor mindig csak egy maroknyit adhatok? Hiszen ide a blogra csak a legszebb pillanatokat próbálom összegyűjteni, azt, ami a legfontosabb.

Hogyan kezdem újra, amikor annyi csalódás ér, hogy teljesen elveszettnek érzem magam? Hogyan kell megtennem azt az egy lépést hátra, hogy elfogadjak, ahelyett hogy folyamatosan a még tökéletesebbre törekszem? Hogyan inspiráljak és szórakoztassak másokat, amikor önmagamat érzem unalmasnak?

Nem tudom. Itt ülök a gép előtt és a monitort nézem, és nem tudom, hogy hol keressem a válaszokat. Azzal a céllal ültem ide ma, hogy valami kedves reményt adó üzenetet, hozok és már egy kicsit bánom is, hogy ebben a szánalmasan szarkasztikus, szomorú hangnemben írtam az egyedüliségről és a szomorúságról. Csak annyit szerettem volna tudatni, hogy a „boldog anyák” világában is jogunk van hozzá, hogy néha akár nagyobb ok nélkül szomorúak, legyünk. Még akkor is, ha úgy tűnik, mindenünk megvan, amit valaha kívánhattunk, de ennek ellenére úgy érezzük, hogy a millió ellentmondásos elvárás, és nyomás folyójában próbálunk a habok fölött maradni. Nehéz a hétköznapok szürke semmiségeinek fejet hajtani, nekik engedelmeskedni és mosolyogva inni keserű nedűét, amit oly kecsesen nyújt nekünk. Sokszor úgy érzem, hogy a csalódottságom könnyei a legmegértetlenebb és terméketlenebb világra születnek, a szemem sarkán rövid életük a konyha padlóján foszlik el septiben, a fiam zoknijával felitatja a széthullott cseppeket miközben a lábamat öleli. Ne féljük, inni, de ne felejtsük el, hogy soha nem igyuk fenékig, hagyunk belőle a jövőnek is, mert a gyerekeim, most ekkorák és nem vesztegethetem a szomorúságra minden időm. Az élet gyönyörű körülöttem és még annyi mindent fel kell fedeznem abban a kis időben, amíg itt, lehetek. Vár rám, hogy halljam méltóság teljes hangját, megragadjam és átéljem, megéljem, a fontos pillanatok tekintélyességét.

Szép álmokat (a szomorú anyáknak)!

Három Ki... Egy Be....

Pontosan ezt teszem már egy hete. A fiúk ruháival, a konyhával és az asztalommal, a számítógépekkel, a ruháimmal, és mindennel, amivel csak lehet. Szortírozok, és újra kezdek….. Azt hiszem, a január igazából erre van. Hogy végre rendbe rakjuk az életünket és újrakezdjük. Igen a blog is változott. Újra, de ígérem ez most már végleges…bár egyetlen egy kommentet sem kaptam arra, hogy mennyire tetszett az előző, vagy az előző design….. Ennek ellenére úgy éreztem nem volt elég friss, így a nagy tavaszvárás közben. Ha esetleg bárkinek bármilyen javaslata lenne, akkor szívesen várom. Bár még rengeteg apró részlet hiányzik, de szeretném, ha olyan lenne, ami tetszik azoknak, akik olvassák hétről-hétre…Mivel nálunk én vagyok az egyemberes megvalósító ezért közvetlenül tudok változtatni dolgokat, ami nagyon jó érzés, de persze limitál is sok mindenben, de erről majd máskor mesélek.

Ha pedig van egy kis szusszanásnyi időm, akkor, anyagokat vesszek (Ez akedvencem.) és arany csillag girlandokat és papír szívószálakat és virágokat és papír girlandokat etc. Amiket a fiúk születésnapjára fogok felhasználni. Annyi, de annyi mindet kell még elrendeznem. Ajándékokat venni (mint: apró Maileg kellékek, konyha, és egy kis pully-wagon). Az idő másik felében pedig a fiúk szobájának utolsó simításait tervezgetem. Zsákok, párnák, képek és sok-sok más. Hogy egy kicsit jobban tudjak fókuszálni ebben a káoszban elkezdtem a képeket gyűjteni a Pinterest-en. A fő szempont, hogy friss legyen. A bútoraik fehérek és a fő színek menta, pasztellkék, fekete és, kicsi arany lesz (igen arany). Tudom őrülten hangzik, de szeretnék valami újat kipróbálni és tudom, hogy ez vagy szuper lesz vagy rettenetes…., de most muszáj bátornak lennem. Szóval jönnek az arany csillag párnák és fények. Ha esetleg láttok hasonló képeket kérlek benneteket ajánljátok a Pinteresten közvetlenül, köszönöm.

A fiúk hihetetlenül élvezik a téli napokat. Főleg a havas napokat, mikor az ablakból pizsiben lehet nézni a hóesést. Még a nyulak a saját kis házukból is ezt nézik, legalábbis András szerint ez a legjobb nyúlelfoglaltság reggelenként. A héten az egyik reggel pihe pelyhekben esett a hó lassan komótosan, szerintem a pelyhek is még legalább annyira álmosak voltak, mint András- akit Ábel ébresztett és már 35 perce az ágyban a maciját dajkálta az ölében jobbra balra. Hirtelen megjelent egy csapat pinty és az ablak előtti ágakra ültek. A tökéletes pillant, sajnos nem tudtam lekapni, de tudom, hogy a kép nem is adta volna vissza a tökéletességét. Ez az egyik célom az életben, hogy megtanuljam elkapni ezt a tökéletességet… nem tudom valaha sikerül e majd.

A napok csak telnek, inkább szaladnak. Esténként pedig próbálok lazítani. Gyógyteát iszok minden nap azt, amit a Bükki füves ember egészség megóvó naptárában találtam. Egy kis rituálét kreáltam belőle és most minden éjszakát ezzel kezdek. Kakukkfű és csalán és menta, minden hétre valami más. Amikor elkezdem, nagyon féltem az ízektől, de mostanra nagyon megtetszett ez az esti szertartás. Újra elkezdtem smoothie-kat inni. A kedvencem most a lenmagos, áfonyás banán smoothie. Majdnem egy év után újra terítékre került a Lávasütim is vanília fagyival…..hmmm…..

Próbálok minél többet olvasni és olyan filmeket nézni, amiket még soha nem láttam. ( Á szerint csak olyan filmeket nézek, amiket már láttam – ez nem igaz, olyanokat nézek, amiken aludtam és ő is azért hiszi, hogy láttam.) A héten a kedvencem a Bridge of Spies volt. Igazán jól megfogták az akkor időszak atmoszféráját A másik nagy felfedezésem a BBC Earth volt. Az Alaszka sorozatunk egyszerűen a kanapéba szögez, és csak ámulva bámulom a képeket. Most jól esik csak lenni esténként. Bár belekezdtem egy adag cicalabdába, de most nem hajt semmi és szép lassan haladok velük. Ahhh, most pedig megyek még mielőtt valakit megöl az unalom olvasás közben. A hétvégére minden földi jót kívánok nektek!

Ps: Most próbálok minél több kommentre válaszolni, a múltheteikkel is még el vagyok maradva, de próbálom bepótolni az elmaradásokat, amint lehet. Szeretnék mindenknek személyesen válaszolni. Köszönöm a megértéseteket.

Friss, Rózsás Kulcstartók

Micsoda tavaszi idő. Engem is meglepett, milyen fínom meleg volt ma. Annyira vágytam a tavasz után gyorsan készítettem is pár rózsás kulcstartót. Ha valaki szeretné őket írjon priviben limitált kiadás.

10 Szabály (Kezdő) Varróknak

Már nagyon régen érett bennem ez a poszt, de igazából most jött el az ideje, hogy megszülessen. Két vágyott nagyobb ajándék van, amit egy kreatív anya kérhet és kaphat karácsonyra. Egy hiper-szuper konyhai gép, vagy egy varrógép. A karácsony utáni hetekben rengeteg üzenetet és emailt kaptam, amikben tanácsokat kértetek azzal kapcsolatban, hogyan is használjátok az utóbbit. Volt, akinek személyesen tudtam válaszolni, de annyi általános kérdés is volt, hogy jobbnak gondoltam, ha ide összeszedem őket és leírom. Ezúton is elnézést kérek azoktól akiknek, nem tudtam válaszolni. Itt megtaláljátok az összes választ. Így rengeteg időt spórolok, mintha individuálisan válaszolnék ugyan azokra a kérdésekre. Próbálok, minél több személyes választ írni, de mostanra elért egy olyan mennyiséget az üzenetek és email-ek száma, amit már nehezebb kezelni számomra. Ezért köszönöm a megértéseteket.

1. Jó munkához rendes kellékek kellenek

Sokan kérdezik tőlem, milyen gépet vegyenek. Nem vagyok géptanácsadó, tényleg, nekem egy alap Singer-em van. Nagyon sok rosszat olvastam a neten a Singerek-ről, én most ezt itt megcáfolnám. Én ezzel mindent varrtam, már amit láthattátok az évek során és eddig nem hagyott cserben. Biztosan rengeteg szebb jobb gép van, de kezdő gépnek nekem tökéletes volt. Márka alapján nem tudok ajánlani semmit, de azt tudom, hogy első gépnek felesleges többszázezer forintosat választani. Egy jó megbízható alapmodell tökéletes, amivel meg lehet tanulni az alapokat. Ha már minden jól megy, akkor érdemes egy komolyabb gépre beruházni.

A főbb szempontok, gépválasztásnál:

|  Fémből legyen

|  Szervízelhető legyen (félévente költsége kb. 10K)

|  Legyen hozzá alkatrész

|  A dobozában legyen meg minden kellék a cipzárvattáshoz, gomblyukazáshoz

|  Esetlegesen ki lehessen próbálni, és EGYENESEN varrjon

Ugyan ezt vallom az ollóval és a vágólappal kapcsolatban. Nekem a Fiskars az, ami a legjobban tetszik. Alapdarabok, megbízhatóak pontosak évek óta.

Ne feledkezzetek el arról sem, hogy rengeteg kellék kell majd, amikből megéri a jobb minőséget megvenni, ezzel rengeteg időt és bosszúságot tudunk megspórolni magunknak.

2.Egyszerűség

Az interneten, kreatívkönyvekben etc. Rengeteg minta elérhető már. Ha először használjuk a gépünket, akkor fontos, hogy az alapokkal kezdjük. Amikor valamit már tényleg tudunk, akkor tegyük meg a következő lépést.

Alapok:

|  Szálfelszedés

|  Varráskezdéslezárás és befejezéslezárás

|  EGYENESEN varrás

|  Ívesen varrás

|  Szegés

|  Gomblyukazás

|  Gomb felvarrás

|  Cipzár felvarrás

Ne kezdjünk bele rögtön a legbonyolultabb dolgokba. Elsőként valamilyen egyszerű dolgot válasszunk. En a Tilda könyvekből kezdtem el varrni. Az egyszerű dolgokkal kezdtem, mint a szívek, és muffinok, és kisházak. Nagyon sok örömömet leltem benne. Ha már az elején csalódunk egy rossz választás miatt, lehet, hogy túl nehéznek gondoljuk majd a varrást. Próbáljunk meg inkább a projektekkel nőni.

 

3.Lépésről lépésre tanuljuk a technikákat

A szegés vagy appliqué, önmagukban is nehezek lehetnek és nagyon aprólékos munkával járnak. A Tilda könyvekben nagyon pontos leírás van róluk, bár itt megjegyezném, hogy az angol fordításban világosobban pontosabban írják le ezeket, mint a magyarban. A lényeg a magyarban is benne van. A lényeg, hogy türelmesen bánjunk magunkkal és haladjunk lépésről lépésre.

4.Ez nem verseny

Adjunk magunknak időt. Az elején ne siessünk inkább szánjuk rá az időt és, ha kell, bontsunk vagy csináljuk újra, addig, amíg olyan nem lesz amilyennek szeretnénk. Most nem bántson, hogy más órák alatt összehoz valami mi pedig nem…Nem számít gyakorlással mi is ügyesebbek leszünk.

5.Tudni kell abbahagyni

Ha egy olyan projektbe kezdünk, ami nagyobb lélegzetvételű osszuk fel több részre és úgy varrjuk meg. Fáradtan már nem tudunk annyira koncentrálni és több hibát vérünk. Amikor már nem leljük örömünket hagyjuk abba amit csinálunk és pihenjünk újult erővel és kedvvel nagyobb öröm lesz dolgozni a következő napon.

6.Ismerjük az anyagokat

A mai napig is pamutokkal szeretek dolgozni. Természetes tapintású, egyenletes szövésű anyagokkal, amik szép színekkel operálnak. Nem szeretem a rikító színű, nyólós anyagokat. A kedvenceim a Moda, Michael Miller, Cath Kidston, Liberty anyagok. Nagy segítség a varrásban a felvasalható közbélés és a kétoldalú közbélés, ami szerintem a legzseniálisabb dolog, amit valaha feltaláltak. Kísérletezzünk a kiegészítőkkel, megéri. A hátamon feláll a szőr, amikor a neten tartás nélküli rosszul megvarrt párnákat vagy használati tárgyakat látok, komolyan. Az olyan dolgokat, amikre nem szánjuk rá az anyagot, és időt, nem fogjuk használni.

7.Tanuld meg, hogyan kell befejezni dolgokat

Hogyan kell szegni és a széleket megcsinálni. A legtöbb gépen van szegő program. Ezzel megéri kísérletezni. Jó ezeket megtanulni előre mivel azok a dolgok, amiket szépen befejezünk sokkal kedvesebbek lesznek a szemnek és tovább is tartanak. Lehet őket mosni és használni. Nem szeretem az olyan dolgokat, amiket nem lehet használni.

8.Olyan dolgokat készíts, amiket te is szívesen használsz

Én bármit készítek. Először tesztelem magamon, azért, hogy tudjam tényleg használható e. Számomra ez a legfontosabb, hogy amit készítek, olyan dolog legyen, amit én is szívesen használok. Másnak sem szívesen adok olyat, ami rossz vagy haszontalan.

9.Légy nagylelkű

Bármit készítesz, számolja az anyagokkal nagylelkűen. A szabásnál legyen 1,5 -2 cm ráhagyás a szabásminták szélén. A cérnákból, hímző cérnákból is mindig legyen elegendő. A gombokból is számolj mindig többel, hiszen akár el is törhet varrás közben. A tűt lehetőleg minden új projekt előtt cseréld ki. Sok év alatt a saját hibáimból tanultam ezeket és higgyétek, el csak ilyen beállítottsággal lehet jó dolgokat varrni.

10.Kérj segítséget

Ha valamiben nem vagy biztos, nézz utána. Rengeteg videó és leírás van a neten, ami lépésről lépésre mutatja be a varrás alapjait. Jobban megéri rászánni az időt, minthogy az egészet tönkretegyük egy elhibázott lépéssel.

+1 A hibák jó dolgok

A hibáinkból tanulunk. Sokszor készítek valamit és a készítés közben hibázok és kijavítom. Ezzel is sokszor tanulok valamilyen technikát, amit esetlegesen egy javításnál is fel tudok használni. Valamint ezek a hibák segítenek a tanulásban és abban is, hogyan következő alkalommal ne kövessük el ugyan azt a hibát. Továbbá a hibát csak mi látjuk… már többször tapasztaltam, hogy más számára láthatatlan.

Remélem tudtam segíteni és kedvet csinálni azoknak, akik most kezdenek bele a varrásba. Olyan dolgokat írtam le, amikkel én kezdőként találkoztam és örültem volna, ha akkor valaki elmondja nekem.

Szívesen fogadom a kommenteket és kérdéseket. Milyen terveitek vannak? Miket szeretnétek idén varrni?

Mi Lesz Ha....?

Ah, és most nagy levegőt veszek. Próbálok koncentrálni és kiűzni magamból minden fáradtságot, ami a testem minden porcikáját sajgatja. Ismét eltelt egy téli hét…A téli hetek felénk nem egyszerűek. Hó nincs és mindent sötét sár borít. A napok szürkék esősek és csendesek. Ilyenkor tényleg hallani, hogy alszik a természet. Vagyis a fenyőerdőnk biztosan. A héten kétszer is felébredtem a hangos horkolásukra…. Talán már 4 óra is elmúlt és mindenki aludt háton fekve füleltem az ágyban. Figyeltem a neszeket és hallgattam a brummogó horkolásukat. Az egyik pont úgy horkol, mint Laci papa traktorjának a hangja… a másik pedig, mint amikor a kazánunk bekapcsol…hm…ez az igazi éji zene lágy simogató felnőtt altató. Mielőtt elalszok, egy emlék furakodik a szemhéjamon ülő álom elé. A távolból egyre erősebben látom. A régi apró apartmanunkban állok a sötét szobában és nem hiszek a szememnek. Az ablak előtt kavarognak, a hópelyhek abban az országban ahol soha nem esik a hó. Ez volt a pillanat, amikor először láttam havat Írországban…..már alszok is….

A hétvégén megkaptuk az új gardróbunkat. A költöztetése, hideg volt hangos, koszos, de nagyon sok jókedvet és barátot hozott. Nagyon örülök neki, azóta is. Tökéletes. Azóta csak szortíroztam, pakoltam, válogattam, hajtogattam és még egy hét vár rám ebből. Rendezgetem az ötleteket is, de annyira kevésnek tűnik az idő mindenre. Szerintem, ha éjt nappallátéve kötnék, horgolnék és varrnék, akkor sem érek a végére. Próbálok szelektálni. Ahh….még van egy nagy adag kacat és fényképezéshez használt dolog is amit át kell válogatni. Minden pillanatot sajnálok erre áldozni.

A héten kimerészkedtünk a fiúkkal a szabadba is pontosan a legjobb legszebb napon. A fiúk teljesen elfáradtak a hosszú gyaloglásban, mire hazaértünk teljesen kidőltek… nagyon vicces volt.

A héten annyira fáradt voltam. Mint valami nagy nehéz vizes kabát, úgy telepedett rám és képtelen voltam levetni vagy küzdeni ellene. Az esték nagy részét a Netflix előtt töltöttem. Árpi szerint én úgy nézem, hogy 45 percet töltök válogatással és utána 2 perc alatt alszok azon, amit kiválasztottam… nem tagadom ez az igazság… még most is nevetek magamon. A fiúk is felfedezték már mostanában a kedvenc mesék azok, amikben van vonat és hó. A Polarexpess volt a heti nagy kedvenc, nem is akarom tudni hányszor néztük meg, és ők minden alkalommal, ugyanúgy izgulnak (Ah, Tom Hanks hangja pont olyan, mint a kék vattacukor). Nagyon édesek.

Számomra a hét kedvence a The Revenant volt. Elvarázsolt, a táj (Calgary nálam felkerült a Bucket list-re) a film elsöprő csak visz magával.. Aki követi a blogot tudja, hogy imádom az amerikai és kanadai hegyvidéket. A havas kék hegyekkel és óriás mohás fenyőkkel. A vadon száguldó hegyi patakokkal. Apró hegyi házzal. Igen pont olyannal, amiben kőből van rakva a kémény a fal pedig rönkökből. Agancs lámpa lóg a mennyezetről és americana jellgű patchwork takaró és párnák díszítik az ágyat és shaker székek vannak a teraszán. Nem tehetek róla, amikor ilyen tájat látok csak erre tudok gondolni. Reménytelen vagyok.

Annyi-annyi örömöt kapok a fiúktól. Akinek gyermeke van tudja, hogy ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. A héten nagyon élveztem velük lenni. Annyira, hogy sajnáltam azt, hogy aludni kellett délután és este….Mire gondolok: apró ujjakra, amikor a könyvet hatja, a kis szájra mi csücsörítve cuppant puszikat a levegőbe. A pillanatra, mikor felvonja a szemöldökét, amikor meglát valami meghökkentőt, vagy amikor nevet a filmen egy olyan részen, amit én nem is értek. Arra mikor reggel egymással beszélgetnek, nevetnek. Léleketető. Apró magok , morzsák, amik a legüresebb lelket is megtöltik a rossz napokon, a szürke napokon. Gondoltatok már arra, mi lesz, ha majd már nem lesz mind ez a tiétek? Amikor már más látja, mindezt miközben mi a munkában felnőttet játszunk? Még most is hogy leírtam, nem tudom, hogy lesz, velem hogy lesz, de most ha még csak rá is gondolok, elszorul a torkom. Önző vagyok, amikor a gyerekeim kincseiről van szó. Láthatatlan kincsek ezek, de annál értékesebbek. Mert az életben sokszor az a legigazibb, amit kézzel nem fogható…Soha.

Ps: 1.Köszönöm, a sok könyv ajánlót át fogom nézni! hihetetlenek vagytok!
      2.Holnap újra találkozunk , hogy milyen apropóból az addig legyen titok!

Hóvirágos Levendula Párna

Lassan kezdem magam összeszedni. Végre kedvem is van az új projektekhez.A keresztszemesek is készülnek. Ez a levendulás melegítő párna az első. Quilt as you go technikával készült, aminek az a lényege, hogy nem megadott minta alapján készül a patchwork minta, hanem véletlenszerűen. A hímzés minta a sajátom (fél szemekből a gyakorlás kedvéért). Nagyon várom már, hogy a kertben nyíljon a hóvirág, ez adta az ötletet, arra mit is hímezzek rá. Nem tudom, felkerül- e a letölthető minták közé, időhiánya miatt, de ha nagy igény lesz rá akkor biztosan. Addig is szép hetet Mindenkinek.

A Legjobb Gyógyleves

Azt hiszem, a héten, kaptunk is valamit és nem is. Beteljesült a vágyam és végre esett a hó. Azt hiszem vasárnap volt. Pont olyan vasárnap, mint máskor, a kis szobában ültünk és olvastunk. Az ablakon át hirtelen megpillantottam a táncoló hópelyheket. Éppen a Hattyúk tavának nyitányára jártak kecses piruettet. Pont, mint a könyvben, amit a kezemben tartottam. Nem tudom, olvas- e még valaki ilyen régi könyvet a gyerekének, de szerintem zseniális. A fiúk azonnal ki akartak menni. Mire felöltöztünk már elég nagy hó volt. Rohangáltak a havat kapkodták estek és felkeltek, de nagyon élvezték…. Egy nap volt a sok közül…. De micsoda nap! Az a téli nap akikor a gyerekeim először élvezték a havat.

A hét többi részét pedig a kanapén töltöttük…. Párnák és takarók között, köntösben és pizsiben, meleg teával és keksszel. Annak ellenére, hogy megkezdtük az idei kakukkfű kúránkat Anna tanácsára….A fiúk megúszták… én viszont csak úsztam. A csomagok nem mentek a postára és a ruhák nem kerülnek Gizi (a mosógép) kezei közé, pedig lelkesen várja őket. Egy szemet sem kötöttem vagy horgoltam, pedig ilyenkor, amikor egy hétig „betegállományban” vagyok biztosan születik valami. Egyetlen dolog, ami készült egy hóvirágos levendulapárna…. ajándékba. Az estéket vagy az ágyban fázva vagy a kanapén fázva töltöttem… Netflix társaságában. Oh, igen az első perctől fogva éreztem, hogy mi nagyon jó barátok leszünk…

Főztem egy óriási adag, gyógyító csirkelevest. Ez nem az a nagymamás csirkeleves, de a hatása, mindenek feletti. Van benne borsó is és Conchiglie tészta (minél nagyobb annál jobb). Hmm….. Csak kanalazni kell, és máris jobban van az ember.

Jobb pillanatokban próbáltam egy kicsit szortírozni… valahogy az újév kezdetével rajtam úrrá lesz valamilyen rendrakó láz. Ami a „Use it or lose it!” –felkiástással kezdődik. A asztalomon már túl vagyok…talán most már pár csinos képet is lehet róla csinálni. Meglátjuk. Persze a nagy rendrakásban kidobtam azt az egyetlen papírfecnit, amire a heti poszt alapötleteit írtam. Nem erre szoktam, de csak péntekre érkezett meg a postplanerem és a határidőnaplóm. Már most majdnem egy oldal teendőt sikerült belehalmozni. A héten kaptam pár hihetetlenül szép anyagot is ezeknek a sorsáról később még írok.

Köszönöm a könyvajánlatokat a FB-on . Ezeket is meg fogom végre nézni…nem is tudom, mikor fogom behozni ezt az egy hetet. Adjatok valami tippet!

A fiúk, annyira nagyok. Annyi, de annyi mindent tudnak már. Mindig rájuk csodálkozom. Valahogy ezt most jobban is élvezem, mint, amikor csak gügyögtek. Simogatnak és puszilgatnak és a kedvencem: a Nyanya! (fordítok: Anya) csatakiáltás után a folyosón végigrohanva jönnek felém és én belehullok a négy venyige karba. Apró húsos ujjacskák lapogatják a hátam, és mint a cicák dorombolnak. Semmi sem jobb, mint amikor tudod, hogy feltétel nélkül szeretnek akkor is, ha csak egy nyanya vagy. Tudom, hogy amikor öreg leszek erre fogok gondolni. Az apró kezekre, a mosolyokra, ölelésre meg arra, hogy nekem örökre ekkorák maradnak, akárhány évesek is lesznek…

Mindenkinek jó hétvégét kívánok, a jövő héten találkozunk.

A Legjobb (Gyógyító) Csirkeleves

1 egész csirke

2 hagyma

1 nagy zeller

4 répa

3 fehérrépa

1 egész fokhagyma félbevágva

Pár szál friss kapor

Egy csokor petrezselyem

Só és bors, ízlés szerint

Víz a felöntéshez

2 csirke leveskocka

1 zacskó kagylótészta

1 zacskó forrázott extra zsenge zöldborsó

A csirkét egy nagy fazékba tesszük a zöldségekkel és fűszernövényekkel, sóval és borssal. Ráöntjük a vizet, hogy ellepje és felforraljuk. Ezután levesszük a lángot takarékra és két órán keresztül lassú tűzön forraljuk. Kivesszük a csirkét a bőrét és a csontokat eltávolítjuk, a húst pedig szépen szétszedjük, és egy tálba helyezzük. A levest megkeverjük és hozzá adjuk a leveskockát és 10 percig főzzük. Közben kifőzünk annyi tésztát, amennyit éppen megfognunk enni. Egy tányérba halmozzuk a húsból, a tésztából és borsóból a levest pedig rámerjük. Felvágott petrezselyemmel díszítjük. Egészségetekre!