Itt a várva várt bejegyzés arról, hogy hogyan osztom be a napomat. Arról hogyan alkotok és közben, hogyan vagyok anya és feleség.
Annyit tudok mondani így előre, hogy minden pillanatot beosztok. Nincs üres járat vagy perc ami nincs kitöltve valamivel. Ez nagyon praktikus gondolkodást igényel és persze flexibilitást.
A reggel nálunk későn kezdődik. Ez nem volt mindig, így, sőt,de most ebben a pillanatban szépen beálltak a fiúk a 10:00-ra. Ilyenkor felöltözök és ők szépen megvárják az ágyban amíg elkészülök, majd pelenkacsere kis reggeli frissítés és öltözés nekik.
Reggeli közben klasszikus zenét hallgatunk és a mamával és a dédikkel beszélünk skypon vagy Facebook-on. Én is bekapok közben valamit. E közben megnézem a kommenteket , ha van kérdés válaszolok. A fiúk önállóan esznek és isznak.;most már kanállal és villával is. Sok időbe telt és nem volt egyszerű és még mindig mind a ketten szuperül tudnak dobálni, de nem kell őket etetni és ez nagy segítség.
Reggeli után játszanak. Nálunk a lakás nagy része egy játszótér. Van hinta és motor, kisautó, kockák, plüssök, babaházak, indiánsátor, vonat makett kis házakkal és emberekkel, könyvek; van mivel játszani. Most már jól elfoglalják magukat, de én is oda ülök hozzájuk időről időre. Közben pedig együtt házimunkázunk. Igen együtt. A fiúk szívesen pakolnak bele majd, bekapcsolják nekem a mosógépet és a mosogató gépet. A teregetésnél az egyik a csipeszt a másik pedig a ruhákat adogatja. Ez nagyon nagy segítség nekem és ők is élvezik! Így telik el egy óra ekkor porszívózok, törölgetek, mosok, ágyat csinálok, stb. Ha van mit fényképezni akkor közben lövök pár fotót is.
Ezután a fiúké vagyok: kirakózunk, állatok neveit tanuljuk, vagy kockával építünk, énekelünk stb.. Eközben kötök, varrok. Ha 3 szemet, vagy öltést akkor annyit, de akkor is haladtam.. Ezután sétálunk az erdő mellett, most már gyalog vagy motorral, kisautóval, stb.. Szerencsések vagyunk jó helyen lakunk, közel a természethez. Sokan tartanak körülöttünk állatokat is. Van tehén és kecske birka, liba, és tyúkok; így a fiúk felettébb élvezik ezeket az utakat. Ilyenkor szoktam készíteni a képek nagy részét, amit a blogra péntekenként töltök fel.
Hazaérve ebédet főzök. Levest készítek, vagy zöldséget húst párolok, de van amikor éjszaka apának főzök és abból marad, akkor csak melegíteni kell. A fiúk játszanak és ebédelnek. A levessel még segíteni kell, de nagyon jól megy nekik a dolog. Ilyenkor van egy kis időm még dolgozni.
Ezután a fiúk alszanak kb 3 órát. Ekkor tudok pötyörészni a gépen, kötni vagy pihenni. Általában egy-egy órát szánok mindenre. Utána ébrednek és uzsizunk én kávézok, ekkor újra megnézem a kommenteket. Ezután, ha otthon maradunk akkor közös játék jön vacsoráig. Főleg fejlesztő feladatokkal próbálom kitölteni az időt. Ha nem akkor betipegünk a városba: fagyizunk, posta és pékség. (Sétához mindig minden be van készítve csak italt kell csinálnom. Ha a csomagból bármit is elhasználunk, hazaérkezéskor azonnal töltöm. Azután megjön apa és én összedobok valami ebédet a következő napra, ha sütni kell akkor fürdés alatt sütöm meg, hogy a fiúk nehogy megégessék magukat a sütőnél. Ha a gázon akkor hamarabb fel tudom tenni. Általában olyan ételeket csinálok, amiket lassú tűzön kell készíteni, így minimális felügyelet mellett ott lehet hagyni a gázon. Fürdés előtt még felporszívózom a lakást, de van amikor Árpi teszi ezt, közben rendbe rakja az összes játékot. ( A porszívó nálunk egész nap kint van, van amikor 2x-3x is fel kell takarítani a fiúk után.) Fürdés közben pedig felmosok amíg apával mosakodnak játszanak a fiúk.
Vacsora és fürdetés után pedig alszunk. Nálunk minden alvás önállóan történik. Tehát a fiúk jó éjt puszi után maguktól alszanak el a saját ágyukban. Nem volt egyszerű, amíg eljutottunk ide. Mi az 5 perc és a távolodás módszerét használtuk. Az egyik az, hogy elbúcsúzol és megmondod, hogy 5 perc múlva visszajössz, hogy megnézd, hogy van.. Az első időkben kb. 1 perc és már bent voltunk, de ahogy teltek a napok megtanulták, hogy ha baj van, vagy szükségük van ránk akkor megyünk és azt is hogy nem vagyunk távol. Ábel nehezebb eset volt főleg délután, vele az elbúcsúzáson túl egy székre ültem és kb. 10 percenként a székkel együtt távolodtam az ágyától, amíg ki nem jutottam az ajtón. Nem tudom, hogy más hogyan csinálja, de nekünk ez vált be, így félelem és probléma nélkül nyugodtan alszanak el. Ez a legeslegjobb dolog. Mert este tudom, hogy lerakom őket és utána azt tudunk csinálni, amit akarunk. A lakás pedig tiszta és rendezett.
Ilyenkor tornászok kb. 40 percet. Ez rengeteg energiát ad és kondiban tart!!! Amíg ez nem volt én is a kanapén aludtam. Árpival beszélgetünk a gyerekekről és arról, hogy mi történt aznap, megmutatom neki a képeket, amiket készítettem. Ezután filmezünk. Ilyenkor megint kötök vagy varrok. A közös program után géphez ülök és 2:00-ig szoktam itt lenni és dolgozni. Kisebb nagyobb kivételekkel. Ilyenkor válaszolok a levelekre, mintaíveket csinálok és tanulok, olvasok is. 2:00 kor takarodót fújok így tudok aludni 8 órát. Van energiám a fiúkra és türelmem is hozzájuk. Ez a legfontosabb.
Magamat nézve odafigyelek, hogy mit eszem, hogy mozogjak, és hogy eleget aludjak. Persze rengeteg dolog van amire nem jut idő.. általában én vagyok a legkuszább hajú anyuka a legtöbb gyerekkel :a közösségben, de ezt túl lehet élni.
Segítségem kívülálló személyében nincs. Árpi viszont besegít, ahol csak tud és így együtt nagyon jó csapat vagyunk. Mosogat, rendet rak, törölget, öltöztet fürdet éppen, amire szükség van.
Ez minden nem egy nagy varázslat. Nem is egyszerű, de én szeretem. Szeretek a gyerekekkel lenni és hobbizni is. Amikor itt lehetek, kikapcsolhatok, azt csinálhatom amit a legjobban élvezek a családom szeretete után. Annyi mindent szeretnék mutatni és átadni. Szeretem, amikor érdekes témákról tudok beszélgetni hasonszőrű emberekkel.
Van, hogy nincs mindenre idő, vagy megkések valamivel. Ez nagyon tud frusztrálni, de sajnos nem minden úgy van, ahogy elterveztük és ezt el kell fogadni. Azt is el kell fogadni, hogy az élet nem egyszerű. Az élet nem azt jelenti, hogy evidensen boldognak kell lennünk, hanem azt, hogy mit tudunk kezdeni az adott helyzetünkkel, hozzáállásunkkal. Ez csak fejben dől el, mert ha valamit meg akarok valósítani akkor arra találok módot; valahogyan. A mai élet számomra legnagyobb értéke a mértékletesség. Az, hogy tudom hol a határ és nem lépem át elfogadom azt, amit elértem. Amit aznap teljesítettem, megélhettem. Elfogadom a sikereket és a kudarcokat is és tanulok belőlük, megvizsgálom őket, hogy tudjam legközelebb mi lesz a legjobb út. Hálás vagyok mindenért, amit itt kapok, legyen jó vagy rossz. Este, amikor lefekszem és már csak én vagyok, fenn akkor listába veszem mindazt, amiért hálát kell adnom és ott a sötétben és a csendben tölt el a hála a kislábujjam hegyétől indulva. Minden egyes új tételnél feljebb és feljebb kúszik majd, amikor már a kis listám végén vagyok, túlcsordul és egy apró könnycsepp lesz a szemem sarkában. Ezt felfogom és a párna alá rakom ott őrzöm. Ez a titkom!
PS: Szívesen veszek bármilyen kérdést vagy javaslatot. Kommentezzetek bátran!
PS2: Igen a képen én vagyok és igen ez egy különleges alkalom, nem szoktam képeket magamról megosztani.
