Tavasz























A szomszédaink kertészkednek... ezt nézni Ábel kedvenc elfoglaltsága... és a cicák, a cicákat nézni....kopogni és kiabálni nekik...Anlis csak a cicákat szeretni a kezében, a saját mini cicájával integet feléjük...páratlan.

Végre mindent napsütés borít és igen is itt a tavasz. Az erdő is ébredezik...hóvirágok, rügyek....illatok és a kósza tavaszi szél. Az  ember hajábakap és csiklandozza a füle mögé fújt apró puszikat. Mint minden más évszaknak a tavasznak is illata van. Fáradt arany fű és földszag. Mohaszag és a meleg levegő illata...élvezem még úgy is, hogy ma leégtem... igen ( nem elírás).

A lakás megtelt virággal és a apró palántákkal....soha vidámabb hétvége a fiúkkal és apával. Babagetti főzés és bútorszerelés apával....és konyharendeberakás anyával :)... Szép hetet mindenkinek!

Egy





































Hát egy évesek lettek. Nem tudom azt mondani, hogy rohant az idő csak azt, hogy rengeteget tanultam az egy év alatt. Ahogy nőltek tanultam mindig alami újat és újat- minden nap. Sok mindent fel kellett adnom, olyan dolgokat, amiket nagyon szerettem.... és sokszor ébresztett rá ez az új élethelyzet, hogy bizonyos dolgok mekkora baklövések voltak és, hogy mennyire nem nekem valóak. Hiszek abban hogy a sok áldozat majd megtérül...

Bár még mai napig nem tudok napirendre térni az átalvatlan éjszakák száma felett és még hány jön..... A mikor kialvatlan vagyok rettenetes ügyetlenség vesz rajtam erőt. Ezért is van az hogy annyira keveset alkotok mostanában. Hiányzik nagyon - valahogy lelkileg rendberak- de most: nincs időm, hogy bármit is kivitelezzek egyben és heteket állnak a félkész dolgok az asztalon- és ez őrítően frusztrál. Ha bele is kezdek bármibe a rohanás és fáradtság miatt nem lesz olyan amielyennek én szeretném, ezért már nem is próbálkozok.....a dolgaim nagyrésze a szuterénben pihen várva a jobb időket. Nem azért írtam le mindezt, hogy a saját sebeimet nyalogatva nyavajogjak. A gyereknevelés igen is nehéz, időtigénylő és sokat ki vesz az emberből, de szerettem volna, ha tudjátok,, miért nem láttok tőlem mostanában annyi mindent mint azelőtt.

Most az indiánsátrak, favonatok, plüss állatok ideje van. A játékkáosz, szőnyegen játszás, és teli cumisüvegek ideje. Amikor reggel az átalvatlan éjszaka után kenyér kockákat vágsz és vajazol, sajttal és a szürke felhők mögül a kezedre süt a nap egy pillanatra és még ennek is tudsz örülni, akkor tudod, hogy nincs minden veszve. Reggeli közben a kedvenc blogokból nézünk képeket és olvasok nekik, és élvezik. Mutogatnak a képekre és sikongatnak. Aztán cicanézés a kertben, alagúton kergetőzés - a mamáék vették - egyre többet játszanak, könyveznek együtt. Jó őket látni, hallgatni.

Nekik köszönhetem azt a sok mindent is, amit felfedeztem  az elmút évben... a sok sok séta során. Az erdőt és az öreg fenyőket. Az erdei utakat a zuzmóval borított fákat, zugokat, virágokat és sok sok mást. Olyan helyeken jártunk, amikre nélkülük valószínűleg soha soha nem mentem volna... és ez jó.

Bármilyen elcsigázott is vagyok kialvatlan, fáradt, sajgó porcikákkal, ha sétálunk akkor, valahogy minden rossz elszáll. Jó kint lenni velük bármilyen is legyen az idő.... mi még esőben is sétálunk - az írek szerint az eső az igazi folyékony napfény  ha-ha. Kint lenni az erdőben olyan mintha, más világba lépnék egy varázslatos világba. Itt tényleg a természet az úr, a fák, a virágok a madarak. Ilyenkor mindig olyan jó gondolataim vannak, de soha nem tudom őket lejegyezni..... lehet hogy nem is akakrom, csak tudom, hogy része vagyok ott és akkor valami hihetetlenül nyugtató, kellemes dolognak és  élvezni akarom...... élvezni a két egyéves apró embert, akik dúdolásznak, mutogatnak és egymással beszélgetnek...... ők a legszebb alkotásaim.... tökéletesek és mindig is azok maradnak.